Az ósdi szekrény

Régi házunk padlásán kutattam egy tablóképet keresve. Ekkor vettem csak észre a sarokban álló hatalmas ponyvával leterített tárgyat. Kíváncsi lettem, így lerántottam róla a leplet és elém tárult egy XIX. századi ósdi szekrény, ami egykor üknagymamámé lehetett. Kinyitottam és megijedtem a hirtelen kiáramló portól, mely kísértetiesen körülvett, mint egy szellem. Ebben a pillanatban lettem figyelmes az éppen velem szemben lévő nagyon régi könyvre. Levettem a polcról és felpörgettem, majd úgy éreztem, mintha elnyelt volna a föld. Zuhantam-zuhantam és egyszer csak puhán földet ért a lábam.

Egy régi szobába érkeztem, melyben csak a gyertya világított, ami mellett ott ült egy papnak látszó, öreg, kopaszodó férfi. Odamentem hozzá, megszólítottam, de nem reagált ténykedésemre, így a válla fölött belelestem irományába. Amint láttam, ugyanazt a könyvet írta, amit a szekrényből vettem ki az imént. Ezek szerint ő a NYUGATMAGYARORSZÁGI MONDÁK ÉS MONDAFÉLÉK írója?

Pont azt a részt írta, melyet dédnagyanyám mesélt nekem még kiskoromban, mivel ez épp a szomszédos faluhoz kapcsolódott. Gondolkodtam, hogyan jelezhetnék neki ittlétemről, és arra jutottam, mivel volt egy toll az asztalán, írok neki pár sort az ott heverő papírra. A pap nagyon megrémült a hirtelen magától életre kelő tolltól, de figyelte, hogy mit írok, ám hirtelen ő is elkezdett írni és én inkább őt figyeltem.

Egyetlen mondatot rótt a papírra:

- Ki vagy te?

Megfogtam a tollat és megválaszoltam kérdését:

- Ember vagyok. Egy könyv, és ahogy nézem az ön könyve, beszippantott ebbe a furcsa világba.

- Ez nem egy furcsa világ, mitől lenne az?

- Akkor hová kerültem? Milyen évet írunk most?

- 1926. november 1. Miért kérded?

- Mert azt hiszem, hogy ezek szerint én utaztam az időben. Ahonnan jöttem, ott 2011. 04. 06.-a van. Éppen az ön könyvét lapoztam fel, mikor magával ragadott és ide kerültem, nem tudja véletlenül hogyan történhetett ez?

- Nem, de amíg rá nem jövünk erre a rejtélyre, addig mesélhetnél nekem a jövőről!

- Elég sok minden változott. Kevesebb lett az erdő, jóval több házat építettek és sokat modernizálódott a világ.

- Olvastad a könyvben a kövesdi fakereszt történetét? Meg van még a régi fakereszt az undi álén?

- Sajnos nincs. Már rég eltűnt, nem tudják mi lett vele, valószínűleg ellopták.

- Valami jó is történt?

- De igen, felújították a régi kápolnát.

- Ezt örömmel hallom, nekem az a kedvenc helyem. Mindig gondolatot ébreszt, ha arra járok.

- Nem tudja véletlenül, hogyan juthatnék haza?

- Nyisd ki ezt a könyvet ott, ahol elnyelt. Ha minden rendesen működik, akkor vissza kell hogy juss.

Odaadta nekem a könyvet, én elkezdtem lapozgatni. Mikor ahhoz a bizonyos részhez értem, megint elkezdtem zuhanni.

Mikor kinyitottam a szemem, megint a régi szekrény mellett álltam, a könyvvel a kezemben, melyen most egy lyuk tátongott. Ám lassan eltűnt a rés és a helyén megjelent a szöveg, mely a kövesdi fakeresztről szólt.

Visszazártam a könyvet a szekrénybe, és máskor is, szabad napjaimon gyakran meglátgattam pap bácsit, aki sok mindent mesélt nekem még ezekről a történetekről.

Brieber Bálint, Gosztom Barbara,Kakas Eszter,Szőke Rita